Verseim
Versem apró virágok, magam egy hulló falevél vagyok.Ezer darabra téptem már a lelkem, bárhogyan kutatom,Nem találom benne a versem.Valaki fogja a kezem,irányít, mit írjak a papírra.A kezemből a ceruza az ámulattól kihull.Valaki játszadozik velem,s a fülembe súgja,Keresd a szavakat.Ott vannak.Megtalálod valahol.Elveszett!Nekem csak a sápadt fényű Hold ragyog.Milliónyi darabra széthullott, csak sóvárgok.Felettem lágyan elsuhan egy szellő,int a napsugár,Szomorú lelkem, egy hozsannáért kiállt.Egy eltűnt világ tengerében kapaszkodom.Mereven fogom a semmit, jaj, nekem mennem kell.Gyengeségem ne vedd zokon, - kiáltom,Írni akartam én még a szép verseket.Te. Aki fogod a kezem s vezetted az írásom,Hálás vagyok érte, s felébredek egy pázsiton.Álom volt az éltem, tűnő álom,vagy egy csoda?Volt egyszer egy piciny csillag, verset akart írni,De csak ez telt tőle, s utána porrá hullt,S vadvirág nyílt belőle.Orbán Piroska
