Irodalomról, versekről, könyvekről és a szép magyar beszédről.

Pirinéni Irodalmi Blogja

Pirinéni Irodalmi Blogja

Akkor régen

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2015. szeptember 15. - pirineni
Úgy szerettem volna élni akkor régen,
A vén századok alatt, mikor az ember lelke
Nyugodt volt, nem volt gonoszság, csak jóság,
Otthontalanul bolyongunk a világban,vissza,
Akarjuk a múltat, ami régen elhagyott már.
Szemem feltekint a nagy égre, szeretném látni,
Azt a tiszta fehér liliomos oltárt, térdre rogynék,
Előtte, elmormolnám az imát, amikor a szívemben
Hordoztam a szerelmet, az örömteli csodát.
Otthonomban ülnék, nézném a pattogó tüzet,
Fázós kezeim melengetném, nem gondolkodnék,
Bámulnám a csendet,várnám a nap elrebbenjen.
De a föld a könnyem, amióta issza, azóta vágyom
A múltba én, vissza - vissza.
Csak még egyszer visszaszállhatnék az időben,
Megnézném azt a régen elnyűtt világot,
Amiben boldogságot most én nem találok.
Mindentől messze vagyok, rohan velem az idő,
Vonszolom a testem, a fáradság egyre csak nő.
Szelíden felnézek az égre, ezek a csillagok?
Olyan nagyon kicsik, és mégis milyen nagyok.
Mozdulatlan minden, a nézésbe beleremegek,
Túlvilági fények ezek s olyan nagyon hidegek.
Előttem úszik a fény,rohan velem az életem.
De ott vár a tiszta létnek a szépsége, az értelem.
Szólj hozzá!

Valaha

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2015. szeptember 13. - pirineni
Valaha a hegyek alatt a völgyben,
Pásztor tüzek lobogtak az éjben.
Messziről láthattad a fényét,
Közelről érezted a melegét.
Fent a hegytetőn zúgószél támad.
Távolból hangzott a hegyek éneke.
Magányos kősziklák rettentő csendjében,
A beléje vésett titkodat tudod e?
Minden oly sivár, kihalt a táj,
Hatalmát hirdeti a hegy, felnézel a völgyből,
A hegygerincen a szél dacolva dalol,
A szíved remeg s a végtelenben elbújsz valahol.
Tovább már nem hallod, hogyan szól a szél.
Nem értesz semmit,csak vakon tova lépsz.
Vajon megleled, amit eddig kerestél,
Vagy mindent elsöpör a letűnt remény.
Várj! Kiáltok. Látom ott szikrát fújj a szél.
Elindulunk a világosság felé.
Megyünk - megyünk,húz a végtelen előre,
Máris kilépünk egy fázós mezőre.
Itt nem látunk semmit, az alkony elvitte.
A tüzet keressük, de fáznánk mellette.
A szürkeségben tovább megyünk.
A Hold nem világit, a gondolat ad erőt,
Talán még megláthatjuk a virágos mezőt.
Szólj hozzá!

Józan paraszti ésszel gondolkodom.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2015. szeptember 11. - pirineni
Ma reggel az egyik külföldi csatornán láttam, hogy nagyszerű, fűthető, vízzel, villannyal ellátott sátortábor várja Jordániában a betelepülő akaró iraki,szíriai és egyéb nemzetiségű menekülteket. Abban a pillanatban eszembe jutott a menekült áradat, ami az európai államokon most végig vonul. Uram Isten, jól látok? Kérdeztem magamtól.
Egy helikopterről mutatták be. Donald Tusk az Unió nagy embere ott volt a gépen. Közölték vele, hat millió menekültnek van a hely kialakítva, de senki nem akar oda menni, most még teljesen üresen áll. Katonai sátrak, szépen glédában sorban, üresen. Ilyenkor mit gondol az egyszerű ember. Vagy össze van a kép vágva, vagy máshol van a felvétel, de, hogy ilyen szerencsétlen emberek, elindulnak a semmibe, mint láthatjuk, teljesen ki vannak merülve, amin nem lehet csodálkozni. Mi van itt? Kérdezem magamtól. Több ezer km-t átgyalogolnak a világon, és ezt a komfortos helyet meg nem kérik maguknak, ami csak egy országnyira van tőlük. Valaminek történnie kellett. Az öböl országok, akiknek milliárdok töltik ki a bankszámlájukat, egyetlen egy arab testvérüket nem kívánják befogadni. Ezek a minden hájjal megkent uralkodók tetemes összeget szét osztottak a vagyonaikból, hogy ezeket a szerencsétlen embereket még csak ott ne is lássák.Arra gondolván, ha mindenki elpucol a területről, a tehetős Emírek, egy mesterséges új hazát tudnak ott majd kialakítani. Lehet, hogy az Uniós országok nehezen birkóznak meg ezzel a hatalmas népáradattal, de az én meglátásom az, hogy mi magyarok, semmivel nem vagyunk a többi kiemelt ország között lemaradva. Nem szeretek jósolni, de azt hiszem, ez a nép tömeg soha többet nem tud vissza menni a szülőföldjére. Annyi pénze nincs Európának, hogy valaha megszabaduljon tőlük.                             Pedig valamennyien tudjuk: A haza minden előtt.
Szólj hozzá!

Templom

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2015. augusztus 29. - pirineni
Magány, csend, pihen a szív, hallgat az értelem.
A templomban állok a szent előtt, ki néz engem,
Megszólalnék, de a csodálattól nem merek
A kép figyel. Szólok hozzá. Uram fáj nagyon,
Nem úgy éltem az életet, bűnöm van nekem.
Áhítattal kérlek téged, légy elnéző velem,
Tudom, hogy nyugtató a hozzád hívó szó
Gondolatban siettem eléd, de vétkeztem,
A hozzád vezető utam, el-el tévesztettem.
Majd megkérdezed,mit akarok merre tartok,
Elmondom. Színjáték és kabaré az élet.
A bűvkörből kilépek s hozzád megyek,
Melletted örökre megtartom szent hitem.
Szólok hozzád, eléd tisztelettel kiállok.
Nem játszottam én az életet hiába.
Magam köré láthatatlan kört vonok,
Melletted, vigyáznak rám az angyalok.
Az őszi szellő már itt lengeti a fákat,
Amim volt, emlékként marad a nyárnak.
A fagyos mezők felett elszállt az álmom,
Senkim és semmim nem maradt.
Kérek valakit, mondja meg nekem,
A földi lét szép, a búcsú mégis fáj nekem.
Szólj hozzá!

Apám és Én

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2015. augusztus 27. - pirineni
A kezemben reszket a toll, hozzád írok Apám.
Nélküled idegen minden, azon a vad tanyán.
Egykor oly szép volt  az élet, kacagott a ház.
De régóta benne, már csak a bánat tanyáz.
A meséid hallgattam, mint a tenger zúgását.
A szavaid sokaságában elvesztem bután.
Szemeim keresik a messze tájat, szétnézek.
De sehol nem találom csak az emlékem.
Amit tőled kaptam egy- egy csillag nekem.
Őrizem örökké, hogy mindig velem legyen.
Fázik a kezem, keresem a tiéd, ami jó meleg.
Lángol bennem az otthon emléke, a szeretet.
Tőled választ várok,de a sötét elnyeli a szavaid.
De a messzeségben hallom, kondul egy kolomp.
Elmegyek s újra felkeresem a régi otthonom.
De csak álom volt minden,én úgy gondolom.
Álmomban újra láttam a meggyötört arcodat.
Akarom, s enyém lesz az utolsó szó joga.
De tövissé vadult a ház,nem látok semmit.
Végül feldereng halványan a régi borona.
Nincs itt már semmi, dúlás lett minden, préda.
Verejték nélkül termeltek a földeden maguknak.
De a kalász termése, nem lehet csak léha.
Szólj hozzá!

Kérlek

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2015. augusztus 23. - pirineni
Kérlek fogd a kezem, vezess engem, hogy ne tévelyegjek.
Az igaz útra, ahol a lélek megpihen, nem hal el a szerelem
Az utunk röggel tele, de mi együtt ketten megyünk felfele.
Kérlek, ne szólj, hogy miért nem harcoltunk az elemekkel.
Idővel csatát nyerhetünk, ne mond,hogy a létből már elég,
Keményen edződik a testünk,a szívünk még nem pihen.
A messzi bérceken fent járunk.Látom a világunk elveszett,
A kínjainknak vége, nem fáj semmi,Isten áldjon régi élet,
Az álom múló, arra kérlek, gyere velem és fogd a kezem.
A nagy hegyen túl, minden lét csodás, és ott a végállomás,
Csak örökké fogd a kezem, ott van csak  igazi szerelem.
Szólj hozzá!

Józan paraszti ésszel gondolkodom.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2015. augusztus 15. - pirineni
Nagyon sok kommentet olvasok, akár mennyire irtózom ettől a kifejezéstől, rá kellett jönni, és rá kell ébreszteni minden magyar embert arra, hogy Európa óriási veszélyben van.Csak reménykedhetünk abban, hogy itt nem ukrajnai harcokat akar nyugat kirobbantani Azt hiszem erre az aljasságra már korábban felkészültek, hiába próbáljuk csendben, békességben a létünket védelmezni, ez a művelet, kevésbé fog sikerülni. Gondoljunk bele valamennyien, hogy ez a tömeg, bárhonnan is jön, megkapja az előre elkészített zsoldját, tetszik vagy nem, nekik onnan jönniük kell. Nem tudom elhinni, hogy emberek ezrei, csak úgy, kicsi apró gyermekeikkel felülnek, azokra a lélekveszőkre, amivel 6 - 8 órán keresztül kínlódnak a tengeren, hogy majd valahol kikössenek, mert hiszen majdnem teljesen irányíthatatlanok a csónakjaik. Okos telefonokkal felszerelkezve, az előző menekültektől mindent megtudnak, az nem lehetséges, hogy egy anyának, vagy apának született ember, csak úgy, mindent egy lapra feltegyen. Amennyiben az illető okos telefont kezel, akkor nem buta ember. Akkor tudnia kell, hogy a gyermekei életét, a sajátját, esetleg a feleségéét is, kockára teszi. Hiszen bennük is van lélek. Nekik, ahonnan el kell jönni, ott felrakják X személyek a csónakokra, a pénzt a kezükbe adják, az útjuk előre le van szervezve, és irány Európa. A tengeren hánykolódjanak, vagy meghalnak vagy megmaradnak - jelszóval. Az egyik csónakban ma reggel, olyan tömeg volt, hogy 40 ember összetapostak. Kérdezem, ki az - az ember, aki ezt csak úgy lélek nélkül felvállalja, szerintem senki. Európában szétszórják ezt a sok, 80 %-ban semmire nem való tömeget, mert ha nem, ott pusztulnak halálra, ahol éltek, és ezt nyugat, mégsem vállalhatja fel magára.
Szólj hozzá!

Magyarország 2008. Január

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2015. augusztus 13. - pirineni
Idő siettél? Megölted az előzőéveinket.
Végig nézted az elmúlt év sok nyomorúságát.
Az emberi sors kegyetlen homályában élünk.
Világ, mit teszel velünk? Semmit ne reméljünk.
Az újév nekünk csak gyászdalokat dúdol.
Világgá kürtöljük a kínt..........Elég volt!
Az életeinkben gát van, a sóhaj tova száll.
Mint a börtönéből szabadult madár.
A hazámra felvirrad e még? Nem tudom!
Önzésbe, bűnbe süllyedt a társadalom.
A zavaros folyóban könnyű halászni,
A népemtől mindent, gátlástalanul elrabolni.
Volt vízőzön, most neked vérőzön kell.
A földet meg kell mosdatnod, így lesz tiszta.
A vérből új ember születik, igaz, becsületes.
Aki majd hasonlít az Isten képéhez.
Talán az Isten is tehetetlen velünk.
Nincs hit, nincs becsület,itt az ítélet napja.
Isten veled te hűtlen rongyvilág,
Maradj mindörökre magadra.
Szólj hozzá!

Jegenyefák

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2015. augusztus 11. - pirineni
Kilenc jegenyefám előtt megállok.
Nekem való hely ez,de oly keserű.
Nézem,nézem a lehajló ágakat,
Érzem, a lelkem szárnyai látszanak.
Az éjben, sötét árnyak jönnek elém,
Egy kicsi porszem vagyok a földperemén.
Elöntött a víz, a végtelen áradat,
A jegenyéim alól, kiölte a múltamat.
A földön nem lakik már a gondtalanság,
Rabságban s kínban él,a sorstalan igazság.
Mint sírhalmokon a letépett virágok.
E virágokat nyílni, soha többet nem látom.
A fákat kutatom, egykor susogtak a levelek.
Jegenyefáim búcsúzom, Isten legyen veletek.
Ezerszer is megköszönöm, a létet néktek,
Messze útra megyek,talán oda sem érek.
De gondolatban sokszor vissza - vissza nézek.
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása