Valaha
Valaha a hegyek alatt a völgyben,Pásztor tüzek lobogtak az éjben.Messziről láthattad a fényét,Közelről érezted a melegét.Fent a hegytetőn zúgószél támad.Távolból hangzott a hegyek éneke.Magányos kősziklák rettentő csendjében,A beléje vésett titkodat tudod e?Minden oly sivár, kihalt a táj,Hatalmát hirdeti a hegy, felnézel a völgyből,A hegygerincen a szél dacolva dalol,A szíved remeg s a végtelenben elbújsz valahol.Tovább már nem hallod, hogyan szól a szél.Nem értesz semmit,csak vakon tova lépsz.Vajon megleled, amit eddig kerestél,Vagy mindent elsöpör a letűnt remény.Várj! Kiáltok. Látom ott szikrát fújj a szél.Elindulunk a világosság felé.Megyünk - megyünk,húz a végtelen előre,Máris kilépünk egy fázós mezőre.Itt nem látunk semmit, az alkony elvitte.A tüzet keressük, de fáznánk mellette.A szürkeségben tovább megyünk.A Hold nem világit, a gondolat ad erőt,Talán még megláthatjuk a virágos mezőt.
