Akkor régen
Úgy szerettem volna élni akkor régen,A vén századok alatt, mikor az ember lelkeNyugodt volt, nem volt gonoszság, csak jóság,Otthontalanul bolyongunk a világban,vissza,Akarjuk a múltat, ami régen elhagyott már.Szemem feltekint a nagy égre, szeretném látni,Azt a tiszta fehér liliomos oltárt, térdre rogynék,Előtte, elmormolnám az imát, amikor a szívembenHordoztam a szerelmet, az örömteli csodát.Otthonomban ülnék, nézném a pattogó tüzet,Fázós kezeim melengetném, nem gondolkodnék,Bámulnám a csendet,várnám a nap elrebbenjen.De a föld a könnyem, amióta issza, azóta vágyomA múltba én, vissza - vissza.Csak még egyszer visszaszállhatnék az időben,Megnézném azt a régen elnyűtt világot,Amiben boldogságot most én nem találok.Mindentől messze vagyok, rohan velem az idő,Vonszolom a testem, a fáradság egyre csak nő.Szelíden felnézek az égre, ezek a csillagok?Olyan nagyon kicsik, és mégis milyen nagyok.Mozdulatlan minden, a nézésbe beleremegek,Túlvilági fények ezek s olyan nagyon hidegek.Előttem úszik a fény,rohan velem az életem.De ott vár a tiszta létnek a szépsége, az értelem.
