Apám és Én
A kezemben reszket a toll, hozzád írok Apám.Nélküled idegen minden, azon a vad tanyán.Egykor oly szép volt az élet, kacagott a ház.De régóta benne, már csak a bánat tanyáz.A meséid hallgattam, mint a tenger zúgását.A szavaid sokaságában elvesztem bután.Szemeim keresik a messze tájat, szétnézek.De sehol nem találom csak az emlékem.Amit tőled kaptam egy- egy csillag nekem.Őrizem örökké, hogy mindig velem legyen.Fázik a kezem, keresem a tiéd, ami jó meleg.Lángol bennem az otthon emléke, a szeretet.Tőled választ várok,de a sötét elnyeli a szavaid.De a messzeségben hallom, kondul egy kolomp.Elmegyek s újra felkeresem a régi otthonom.De csak álom volt minden,én úgy gondolom.Álmomban újra láttam a meggyötört arcodat.Akarom, s enyém lesz az utolsó szó joga.De tövissé vadult a ház,nem látok semmit.Végül feldereng halványan a régi borona.Nincs itt már semmi, dúlás lett minden, préda.Verejték nélkül termeltek a földeden maguknak.De a kalász termése, nem lehet csak léha.
