Templom
Magány, csend, pihen a szív, hallgat az értelem.A templomban állok a szent előtt, ki néz engem,Megszólalnék, de a csodálattól nem merekA kép figyel. Szólok hozzá. Uram fáj nagyon,Nem úgy éltem az életet, bűnöm van nekem.Áhítattal kérlek téged, légy elnéző velem,Tudom, hogy nyugtató a hozzád hívó szóGondolatban siettem eléd, de vétkeztem,A hozzád vezető utam, el-el tévesztettem.Majd megkérdezed,mit akarok merre tartok,Elmondom. Színjáték és kabaré az élet.A bűvkörből kilépek s hozzád megyek,Melletted örökre megtartom szent hitem.Szólok hozzád, eléd tisztelettel kiállok.Nem játszottam én az életet hiába.Magam köré láthatatlan kört vonok,Melletted, vigyáznak rám az angyalok.Az őszi szellő már itt lengeti a fákat,Amim volt, emlékként marad a nyárnak.A fagyos mezők felett elszállt az álmom,Senkim és semmim nem maradt.Kérek valakit, mondja meg nekem,A földi lét szép, a búcsú mégis fáj nekem.
